WIN-WIN helyzet, azaz mindkét fél érezheti győztesnek magát üzletkötéskor?!

Üzletkötő vagyok, biztosításokkal foglalkozom. Ahhoz, hogy jövedelmem legyen, biztosításokat kell kötnöm ügyfelekkel. Elégedett ügyfelek kellenek, akik kitartanak az általam javasolt szolgáltatás / termék mellett hosszú évekig. Nem egyszerű helyzet.

Az ügyfél tudja, hogy kötni akarok, kötnöm kell. Annyian piszkálják, hogy leginkább meg sem ismerne, de fogad, mert rendes. Az is biztos, hogy az első 5-10 percben eldől a sorsom, ha szimpatikus vagyok, akkor köthetek. Ha jó árat mondok (lakás, kgfb, casco), megnövelem az esélyemet, hiszen spórolni mindenki szeret. Ha jó terméket árulok (balesetbiztosítás, egészségbiztosítás), az önbizalmat is adhat, végre nem csak az árról, hanem a minőségről is szó lehet. Ez szuper, ez tetszik.

Van egy belső motivációm is, hogy életbiztosítást is kössek, ne csak vagyont. Ez már nehezebb, mert hosszabb a tartam és az emberek utálnak az olyan dolgokkal szembesülni, ami őket is negatívan érintheti. Pedig egy 40-50 éves dolgozó embernél már megnyílik a kétféle út lehetősége:

  1. Megérem a 65 évet és nyugdíjas leszek, várhatóan kevés nyugdíjjal, életszínvonalamat nem tudom a jelenlegi szinten tartani, mert nem gondolkodtam előre.
  2. Én meg sem érem a nyugdíjat.. Akkor mi is van? Arról ne is beszéljünk, nem akarom tudni, hogy mi van akkor, ha nem leszek már.

Nagyjából itt jön el a beismerés, foglalkozni kell a jövővel, mert ha más nem, akkor a család, az unokák, a hátra-maradottak jussanak segítséghez. Ne nekik legyen gond a végtisztesség megadása, vagy a tovább-élés keserves lehetősége. Na, jó! Mit tud adni? Mondjon egy jó árat.

Bejön az igény, felismertük a gondot, kell egy jó megoldás. S egy jó megoldáshoz idő kell, úgyhogy a következő bejegyzésben majd innen folytatom.